cs
Gaetano Donizetti: Stuart Mária
Magyarország (2025). Felelős szerkesztő: Pleizer Richárd, rendező: Kecskés G. László, szerkesztő: Csasznyi Zsófia A 2024/25-ös évad emlékezetes pillanatot hozott a budapesti operajátszás történetében: először csendült fel az Operaház színpadán Gaetano Donizetti Stuart Máriája. A bergamói mester művei közül már sokat szeretett és jól ismert a hazai közönség – Az ezred lánya, a Lammermoori Lucia, A csengő vagy a szinte kihagyhatatlan Don Pasquale –, ám nagy ívű, történelmi királydrámái eddig ritkán kaptak teret. Az egykori Anna Bolena után most végre újra reflektorfénybe került Donizetti „operacsokrájának” egyik legfényesebb darabja, méghozzá stílszerűen az Angol100 évad angolszász tematikájában. A végtelen szépségű bel canto dallamokkal átszőtt opera Friedrich Schiller azonos című drámája nyomán idézte meg a tragikus sorsú skót királynő utolsó napjait. A színrevitel Szabó Máté rendezésében valósult meg, aki Donizetti világában már rutinos alkotónak számított, és aki ezúttal is a lélektani folyamatok finom kibontására helyezte a hangsúlyt. A közönség korábban nagyra értékelt Lammermoori Lucia-rendezése után a Stuart Mária előadása megrendítő erejű, szenvedéllyel és emberi drámával teli estét kínált – olyat, amely egyszerre szólt a történelemről, a hatalomról és a végsőkig feszített emberi sorsokról, és amely után nehéz volt közömbösen felállni a nézőtéren.
Více informacíO pořadu
Magyarország (2025). Felelős szerkesztő: Pleizer Richárd, rendező: Kecskés G. László, szerkesztő: Csasznyi Zsófia A 2024/25-ös évad emlékezetes pillanatot hozott a budapesti operajátszás történetében: először csendült fel az Operaház színpadán Gaetano Donizetti Stuart Máriája. A bergamói mester művei közül már sokat szeretett és jól ismert a hazai közönség – Az ezred lánya, a Lammermoori Lucia, A csengő vagy a szinte kihagyhatatlan Don Pasquale –, ám nagy ívű, történelmi királydrámái eddig ritkán kaptak teret. Az egykori Anna Bolena után most végre újra reflektorfénybe került Donizetti „operacsokrájának” egyik legfényesebb darabja, méghozzá stílszerűen az Angol100 évad angolszász tematikájában. A végtelen szépségű bel canto dallamokkal átszőtt opera Friedrich Schiller azonos című drámája nyomán idézte meg a tragikus sorsú skót királynő utolsó napjait. A színrevitel Szabó Máté rendezésében valósult meg, aki Donizetti világában már rutinos alkotónak számított, és aki ezúttal is a lélektani folyamatok finom kibontására helyezte a hangsúlyt. A közönség korábban nagyra értékelt Lammermoori Lucia-rendezése után a Stuart Mária előadása megrendítő erejű, szenvedéllyel és emberi drámával teli estét kínált – olyat, amely egyszerre szólt a történelemről, a hatalomról és a végsőkig feszített emberi sorsokról, és amely után nehéz volt közömbösen felállni a nézőtéren.