16. zsoltár - Volt egyszer egy színház - Film az egykori Goldmark színházról: zsoltár - Volt egyszer egy színház - Film az egykori Goldmark színházról (16)

16. zsoltár - Volt egyszer egy színház - Film az egykori Goldmark színházról: zsoltár - Volt egyszer egy színház - Film az egykori Goldmark színházról (16)

Duna World

Magyar Dokumentumfilm (Feliratozva a teletext 555. oldalán) 1939. november 11-én tartotta meg első előadását a pesti Goldmark-teremben a magyar színpadokról a zsidótörvények következtében száműzött zsidó színészekből alakult színház. Az első estet dr. Ribáry Géza, a Művészakció fő szervezője a következő szavakkal nyitotta meg: "Nagyérdemű közönség! Prológusként köszöntlek mint a zsidó magyar művészek ügynöke. Kitárom szívemet, amely a szenvedőké és nélkülözőké, mert zsidó. Lelkemet, mely megalázottságában is büszke, mert magyar... Kérem önöket, ne hagyják, hogy kialudjon az a fáklya, amelyet ma gyújtunk meg, és amely a zsidó magyar művészekre borult sötét éjszakában most az egyetlen reménysugarat jelenti... legyenek velem együtt ügynökei a zsidó magyar művészeknek, annak az építőmunkának, amelynek végcélja: megteremteni jobb jövőnket hazánk javára, Istenünk dicsőségére!"A letiltott művészeket az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület több száz rendezvénnyel próbálta megmenteni a fizikai és szellemi pusztulástól. Az utolsó előadást 1944. március 19-én, a németek bevonulása napján tarthatták meg. Rendezte: Lakatos Iván Forgatókönyv: Lakatos Iván, Palotás Katalin Kamera: Lakatos Iván Stereo, Dokument

más información

Sobre el evento

Magyar Dokumentumfilm (Feliratozva a teletext 555. oldalán) 1939. november 11-én tartotta meg első előadását a pesti Goldmark-teremben a magyar színpadokról a zsidótörvények következtében száműzött zsidó színészekből alakult színház. Az első estet dr. Ribáry Géza, a Művészakció fő szervezője a következő szavakkal nyitotta meg: "Nagyérdemű közönség! Prológusként köszöntlek mint a zsidó magyar művészek ügynöke. Kitárom szívemet, amely a szenvedőké és nélkülözőké, mert zsidó. Lelkemet, mely megalázottságában is büszke, mert magyar... Kérem önöket, ne hagyják, hogy kialudjon az a fáklya, amelyet ma gyújtunk meg, és amely a zsidó magyar művészekre borult sötét éjszakában most az egyetlen reménysugarat jelenti... legyenek velem együtt ügynökei a zsidó magyar művészeknek, annak az építőmunkának, amelynek végcélja: megteremteni jobb jövőnket hazánk javára, Istenünk dicsőségére!"A letiltott művészeket az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület több száz rendezvénnyel próbálta megmenteni a fizikai és szellemi pusztulástól. Az utolsó előadást 1944. március 19-én, a németek bevonulása napján tarthatták meg. Rendezte: Lakatos Iván Forgatókönyv: Lakatos Iván, Palotás Katalin Kamera: Lakatos Iván Stereo, Dokument