en
Az újító József nádor
Jászok és kunok főbírája. Dokumentumfilm-sorozat, Magyarország (2024). A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. A rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. A rendi Magyarország kiváltságolt társadalmi csoportjai közé tartoztak egykor a jászok és a kunok, akik a korai Árpád-korban vándoroltak be az ország területére és a katonai szolgálatért cserébe sajátos, a vármegyerendszertől független területi önkormányzattal rendelkeztek. A török dúlást sajnos nagyon nehezen heverték ki, így 1702-ben I. Lipót császár az egész területet eladta a Német Lovagrendnek. Ám a lovagok nem tudták érvényesíteni vásárolt jogaikat és az 1730-as években továbbadták a tulajdonjogot a Pesti Invalidus Rendháznak, amely megkísérelte bevezetni a földesúri szolgáltatásokat. Mária Terézia királynő az országos tiltakozásnak engedve, 1745-ben beleegyezett az önmegváltásba (redemptio), és 1745-ben a korábbi jász és kun területek visszanyerték szabadságukat és autonómiájukat. Három kerület jött létre (Nagykunság, Kiskunság, Jászság), az országos főhatóság a Helytartótanács lett, legfőbb bírájuk és főkapitányuk pedig újra a nádor. A jászkunok büszkék voltak a nádorhoz fűződő, különleges kapcsolatukra, amelynek számos emlékét a Jász Múzeum őrzi Jászberényben. A napóleoni háborúk idején, 1800 szeptemberében a Hármas Kerület lakossága megkezdte a „Nádor Ispányi Regement”, az ún. „Palatinus-huszárok” felállítását, melynek ezredtulajdonosa Magyarország mindenkori nádora lett, legénységi állományát pedig 1867-ig a Jászkun kerület lakossága adta. Igy lett József nádor a Palatinus-huszárok főkapitánya és a jász-kunok főbírája.
More informationAbout show
Jászok és kunok főbírája. Dokumentumfilm-sorozat, Magyarország (2024). A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. A rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. A rendi Magyarország kiváltságolt társadalmi csoportjai közé tartoztak egykor a jászok és a kunok, akik a korai Árpád-korban vándoroltak be az ország területére és a katonai szolgálatért cserébe sajátos, a vármegyerendszertől független területi önkormányzattal rendelkeztek. A török dúlást sajnos nagyon nehezen heverték ki, így 1702-ben I. Lipót császár az egész területet eladta a Német Lovagrendnek. Ám a lovagok nem tudták érvényesíteni vásárolt jogaikat és az 1730-as években továbbadták a tulajdonjogot a Pesti Invalidus Rendháznak, amely megkísérelte bevezetni a földesúri szolgáltatásokat. Mária Terézia királynő az országos tiltakozásnak engedve, 1745-ben beleegyezett az önmegváltásba (redemptio), és 1745-ben a korábbi jász és kun területek visszanyerték szabadságukat és autonómiájukat. Három kerület jött létre (Nagykunság, Kiskunság, Jászság), az országos főhatóság a Helytartótanács lett, legfőbb bírájuk és főkapitányuk pedig újra a nádor. A jászkunok büszkék voltak a nádorhoz fűződő, különleges kapcsolatukra, amelynek számos emlékét a Jász Múzeum őrzi Jászberényben. A napóleoni háborúk idején, 1800 szeptemberében a Hármas Kerület lakossága megkezdte a „Nádor Ispányi Regement”, az ún. „Palatinus-huszárok” felállítását, melynek ezredtulajdonosa Magyarország mindenkori nádora lett, legénységi állományát pedig 1867-ig a Jászkun kerület lakossága adta. Igy lett József nádor a Palatinus-huszárok főkapitánya és a jász-kunok főbírája.